Új bejegyzés Frissítés

2007.02.18. 17:03

gyönyörű Arab Telivér kancát láttam. Fenséges volt a látványa. Elegánsan tartotta a fejét, szeméből semmi nem tüntethette volna el büszkeségét. Mostmár egyáltalán nem érzékeltem a külvilágot. Csak a ló volt, meg én. Ott álltam, nem mozdultam. A szemében valami mágikus varázst láttam, amely teljesen megbabonázott. Csöndesen odalépdelt hozzám, majd habozás nélkül ráhajtotta fejét a vállamra. Gyengéden átkaroltam a nyakát. 5percig csak álltunk ott, nem mozdult egyikünk sem. Aztán én elengedtem a tünemény nyakát, és lassan hátraléptem egyet. Még mindig meg voltam babonázva a ló látványától, de lassan kezdtem érzékelni a külvilágot. Megráztam a fejem, és a varázs eltűnt belőlem. De amint újra ránéztem a lóra, visszatért belém, ám mostmár nem kábított el. Tudtam, hogy enyém kell legyen ez a ló. Meg is fogadtam neki, hogy magamhoz veszem. Hosszas "beszélgetés" és simogatás után elbúcsúztam a lótól, s elmentem. Azóta már az enyém lett, s nagyon boldogok vagyunk együtt. Keira-nak neveztem el. A Keira-val való kapcsolatunk akár versenybe kelhetne a Cleopatra-val valóval. De nem ez a lényeg. Hanem hogy: Minden jó, ha jó a vége.

2007.02.18. 16:50

A második csoda A mai napom ismét kellemesen telt. Szeretett lovaimmal elvégeztük a napi munkát, kicsit kimentünk terepre, egyszóval minden jól alakult. Miután kivittem őket a legelőre, gondoltam, nem megyek még el a parkból, hanem inkább elütöm az időt valamivel. Valahogy most nem volt kedvem kimenni a legelőre a lovaimhoz, se kirándulni egyet gyalog a terepen. Szerettem volna az istállók közelében maradni, így hát úgy döntöttem, az istállók közelében járok egyet. Keresztülsétáltam a ménistállón, közben jól megnézve minden csődört, aki éppen benn volt. Átlépdeltem a kanca és herélt istállón, itt is lószemlét tartva. Aztán tovább ténferegtem. Megint kezdtem olyan lenni, mint egy elkábított, kezdtem nem annyira érezni a környezetemet. Mintha nem lennék magamnál. Ez eddig egyszer történt, akkor, amikor Cleopatra-val találkoztam. Valahogyan megérezhettem most is egy lovat, és az gyakorolhatott rám ilyen hatást. Mintha mágnesként húzna magához, egyenesen az eladó lovak istállója felé kezdtem tartani. Nem tudtam megállni, olyan volt, mintha kötéllel húznának oda. Éreztem valami különöset. Mintha egy ló lelkét érezném, amely hív magához. Egyre csak mentem az istálló felé. A felyemben homályos képek villantak fel, egy lóról. Nem tudtam megállapítani, milyen volt, csak a szomorúságát és a keserűségét éreztem, gondolathullámokon át. Bementem az istállóba. Szinte minden lovat kivittek a legelőre, hogy szabadon legyenek egy kicsit, csak párat nem. Azok békésen heverésztek vagy álldogáltak a boxukban, félig lehunyt szemmel. Csak egy nem. Az, aki olyan furcsán hat rám. Mintha látnék egy sötét, ló alakú árnyat a leghátsó, legeldugottabb boxban. Nem láttam milyen, a sötétség teljesen beburkolta. Mintha valami mágikus erő vonzana hozzá, megindultam felé. Nem láttam belőle semmit. Csak mentem, egyenesen felé. Ott álltam a boxa előtt. És hirtelen megtisztult a látásom. Egy

2007.02.17. 22:14

Jegyzetek A mai napom ismét csodásan alakult. Mint ahogyan az összes többi is, szerencsére. :) A lovaim nagyon szeretnek engem, én is őket. Ennél boldogabb már nem is lehetnék! :) vadmacska

2007.02.11. 09:55

Jegyzet Cleopatra-val való kapcsolatunk egyre erősödik. Mintha kézből neveltem volna fel (pedig nem), ő úgy szeret engem. Hiába imádjuk egymást annyira, hogy ennél már nincs nagyobb szeretet, mégis, egyre jobban szeretjük egymást. Amióta örökbefogadtam Cleopatra-t, rájöttem valamire. Amíg árva volt, nem bízott senkiben, és nem is szeretett senkit. Sőt, mintha kissé félt is volna. Amióta én megmutattam neki, hogy bennem megbízhat, azóta teljesen más szemmel tekint mindenkire, és mindenre. Mostmár az összes emberrel, állattal, akik a parkban vannak, sokkal kedvesebb, és megbízik bennük is. Már nem fél semmitől és senkitől. Újra boldog. Milyen jó, hogy néha minden pontosan úgy történik, ahogyan szeretnénk... :) vadmacska

2007.02.02. 16:30

Meglepetés Ma, miután a lovaimat kivittem a legelőre, megint úgy döntöttem, sétálok egyet. Elmentem az árva lovak istállója felé. Bementem. Cleopatra boxáhz mentem, de - üres volt. Első gondolatom volt: elvitték a parkból! Melankólia kezdett rajtam úrrá lenni, s nem tudtam elfogadni más választ. Cleopatra-t nem találtam a helyén, erre egyetlen magyarázat volt csak, elvitték a parkból - gondoltam. Az én szeretett Cleopatra-mat. Nem tudtam elhinni. Lassan kisétáltam az istállóból. Már nem törődtem semmivel. Úgy éreztem, mintha szíven szúrtak volna egy hegyes tőrrel. Nem tudtam uralkodni magamon, azt se tudtam, miért, és hova megyek. Már nem volt célom. Aztán valahogyan elkeveredtem a kancák istállójába. Ezen is csak egyszerűen keresztül akartam sétálni. Szaporáztam a lépteimet, nem akartam, hogy megrohamozzanak az emlékek. Nem akartam már emlékezni Cleopatra-ra. Aztán, ahogy közeledtem a kijárat felé, hirtelen megtorpantam. Az utolsó boxban vígan felnyerített egy ló, ahogy meglátott, s ő nem volt más, mint - Cleopatra. Nem akartam hinni a szememnek. Ez valóban ő volna? Lassan közel mentem hozzá. Ez... ez ő... Sírtam, olyan boldog voltam. Cleopatra az enyém lett, és nem vitték el a parkból! Legszebb álmom vált valóra. Cleopatra csak nézett rám gyönyörű szemeivel. Megveregettem a nyakát. Nagyon boldog voltam. Azt hiszem, ez volt életem legszebb napja. 2007.02.02. Péntek

2007.02.02. 10:50

Harmadik látogatás Miután a mai teendőkkel végeztem a lovaimnál, elindultam az árva lovak istállójába. Amint beléptem, s Cleopatra meglátott engem, dobhártyaszaggatóan hangos, örömteli nyerítést hallatott. Örült, hogy újra láthat, s végre van vele valaki. Bementem a boxába. Ő gyorsan odabújt hozzám, s a vűllamra hajtotta a fejét. Én átkaroltam a nyakát. Aztán lassan levette a fejét, s én elengedtem a nyakát. Boldogan nézett rám. - Cleopatra. Cleo. Akarod, hogy megint kimenjünk játszani? - mondtam neki. Ő azonnal bólogatni kezdett, mintha értette volna a kérdésemet. Kivezettem a boxából, aztán kimentünk az istállóból. Sokáig játszottunk odakint. Aztán végül mindketten elfáradtunk. Bevittem Cleo-t a boxába, lecsutakoltam, kikapartam a patáit, és kicsit bekentem őket patalakkal, aztán kissé a fogreszelőmmel lereszeltem a fogaiból itt-ott. Aztán adtam neki inni, és enni. Majd elbúcsúztunk egymástól, és én elmentem. Remélem, hamarosan már elvihetem innen, és ő újra élvezheti a szabadságot! 2007.02.02. Péntek

2007.02.01. 12:56

Sajnos, a világon, és még jobban sajnos, ebben a neveldében is vannak árva lovak. A mai napom ugyanolyan normálisan kezdődött, mint máskor. Bementem szeretett lovaim, mágus, Contendro, és Elisabeth boxába, és üdvözöltem őket. Aztán megcsináltuk a szokásos napi munkát, stb. Amikor készen voltunk mindennel, gondoltam, sétálok egyet a parkban. Ténferegtem ide-oda, nem is figyeltem magamra. Aztán egyszer csak valahogyan elkeveredtem az árva lovak istállójába. Akkor még nem is érdekelt, gondoltam csak egyszerűen átsétálok rajta. Aztán, amikor már éppen kiléptem volna az ajtón, mögöttem felhangzott egy nyerítés. Úgy éreztem, engem hívogat, s ezt mondja nekem: "Ne menj el! Ne hagyj itt!". Nem tudtam ellenálni, megfordultam, és megnéztem azt a boxot, ahonnan jött a hang. Az ajtajára függesztve egy névtábla, rajta ez állt: Cleopatra. És akkor beletekintettem annak a gyönyörű kancának a szemébe. Mozdulni sem tudtam a látványától. A szemében olthatatlan vágy égett, a szabadság után, s a szeretet után. Ahogy megrázta fejét, gyönyörű sörénye vad szélként lobogott, s utána vízesésként borult szépen ívelt nyakára. Mélyen tekintett a szemembe, s közben halkan horkantgatott, mintha hívna magához. Lassan odamentem a box elé. Egyenesen előtte álltam, nagyon közel a lóhoz. Óvatosan kinyújtottam a kezemet felé. Ő rögtön odajött hozzám, s szorosan odadugta a fejét a kezemhez. Selymes szőre lágyan simult a bőrömhöz. Szépséges szemeivel egyre csak engem nézett. Úgy éreztem, esengve kérlel, hogy vigyem el innen. A következő pillanatban már a vállamon pihent gyönyörű feje. Én gyengéden átkaroltam a nyakát. Mindketten éreztük, ez szerelem első látásra. Sokáig csak álltam ott, átölelve a nyakát. Úgy éreztem, mindjárt sírok. Nem tudtam elviselni, hogy ez a gyönyörű ló, ez a megtestesült csoda itt raboskodjon. Egyszerűen ki akartam vinni, hogy végre szabad lehessen, s újra élvezhesse az életet! Éreztem, ahogy ég bennem a tűz. El kell vinnem innem. Meg kell tennem. Tudtam, hogy ha feliratkozom az örökbefogadási listára, és várakozom, míg engedélyezik, hogy ez a csodálatos ló az enyém legyen, az sok időbe telik. De más mód nem volt rá, hogy elvigyem innen. Elengedtem a nyakát. Ő szomorúan nézett rám, azt hitte, itt fogom hagyni. - Ne félj, szépségem, - mondtam neki - nem hagylak itt! Ígérem, hamarosan újra érezheted a szabadság édes ízét, s újra élvezheted az életet! Bízz meg bennem, nem foglak cserben hagyni -mondtam bíztató hangon a lónak. Ő bizakodva nézett a szemembe, s most már mást is láttam benne. Szeretetet. Először azóta, hogy beletekintettem éjfekete szemeibe. Nem bírtam ki, kinyitottam a boxa ajtaját. Ő óvakodva kilépdelt onnnan, majd körülnézett. Aztán egyenesen odajött hozzám. Gondoltam, azért még nem haragudhat meg senki, ha csak egy kicsit kiviszem a szabadba játszani. Óvatosan léptem oda elé. Már majdnem megkérdeztem tőle, hogy "Felülhetek a házadra?", amikor oldalt fordult nekem, s nyerített egyet, mintha azt mondaná "Nem kell megkérdezned. Te bármikor felülhetsz rám.". Óvatosan felszálltam rá. Fantasztikus érzés volt. Alattam Cleopatra meleg teste, s előttünk a nyitott ajtó, s kint a hívogató szabadság. Lassú lépéssel elindultunk kiefelé. Mintha Cleopatra nem akarná elhinni, hogy végre kimehet. Amint kiértünk, a lóban feltört a szabadság érzése, s kirobbanó erővel lőtt ki előre. Sebes vágtában megtettünk egy kört a farmon. Cleopatra nagyon boldog volt. Egyfolytában bakolt, bokkolt, és táncolt. Végre élvezhette a szabadságot. Végre megtudta, milyen érzés szabadnak lenni. Én hagytam, hadd csinálja, amit akar. Nem akadályoztam meg semmiben. Aztán lassan kezdett lelassulni. Végül megállt. Leszálltam róla, s odaálltam elé. Ő habozás nélkül odabújt hozzám, s néhány könnycsepp hullt ki gyönyörű szemeiből. Sírt. De tudtam, hogy a boldogságtól. Megtudta, milyen érzés az, ha valaki tőrődik vele, s szereti. Megveregettem a nyakát. Mostmár ideje volt visszamennünk az istállóba, mielőtt még tényleg valami baj lesz. Visszavittem a boxába, és adtam neki enni, inni. Miközben evett, elmondtam neki, mennyire szeretem. És megfogadtam mégegyszer, hogy elviszem innen, és magamhoz veszem. Ő boldogan nézett fel rám a zabropogtatásból. Megbízott bennem. Elköszöntem tőle, majd elmentem. Ezt a napot soha nem felejtem el. 2007.02.01. Csütörtök

2006.12.22. 12:42

Ma az én lovam lett Contendro. Korábban már úgy, ahogy megismerkedtünk, mivel befedeztettem vele kancámat, Elisabeth-et. Azóta megszületett a kis méncsikó, Mágus. Mivel ma megkaptam Alexától Contendro-t, a lócsalád együtt van, és én egy újabb ló barátot szereztem! :D Ma megismerkedtem vele futószáron. Gyönyörű volt! :D

[8-1]