[5-1]
Utolsó pillanatok...
Egyedül, elveszve bolyongok lovaim üres boxában...hmm... |
Búcsúzás...
Ma sajnos kölzözünk...a park bezár, lovaim elkerülnek innen...nem tudom, hogy fogják viselni. Ma felkészítem őket az úrta. De van ennél rosszabb is! Lehet, hogy Kedves, az a hipnotizáló ló nem a Dream Race-re kerül! Én pedig nem láthatom többé!
2007. II. 27--->szörnyű nap:'( |
Rémület, rettegés
Elmentem feliratkozni az örökbefogadási listára. Láttam, már előttem kérték Kedvest! Most aztán izgulhatok, vagy megölöm azt, aki kérte a csődört! Azt a csődört, akibe én első látásra beleszerettem, azt, aki azt éreztette velem, hogy én vagyok a gazdija! |
Varázslat
Ma is, mint minden nap, elugrottam paciimhoz, elvégeztük a napi munkát,stb...nem volt kedvem hazamenni, de a paciim már elaludtak...elugrottam hát az árva lovak istállója felé.Nem akartam semmi különöset, csak úgy gondoltam, elsétálok arra. Aztán, mintha elsötétült volna minden. Mintha az egyik box húzott volna! Ahogy ahoz a boxhoz közelítettem, hirtelen hátravágódtam! A boxból gyűlölet, szenvedés, vágy áradt! Olyan volt, mintha hívogatna, de a gyűlölet és a szenvedés nem akart engedni! De én küzdöttem, és a ló is! Végül a boxhoz értem. Ijedt horkantás hangzott fel, majd fújtatás. Nem láttam a lovat. A box hátuljába, a sötétbe húzódott, ebből egy fekete vagy sötétpej lóra következtettem. Megnéztem a névtáblát: Kedves...a mellette lévő lapon ezt olvastam: Csodás, szelíd, idegenekkel is kedves, nagyon jó ló, gyerekek is lovagolhatják. Heh! Ezek nagyot tévedtek! Ez a szegény ló retteg. Aztán a ló előre lépett...egy csodálatos csődört pillantottam meg! A szeme szikrát szórt! Aztán közelebb jött. Szeméből hirtelen eltűnt a düh és rettegés. Úgy nézett rám, mintha ezt kérte volna: "Te kedves és rendes vagy, érzem. Kérlek szépen, szabadíts ki innen! Olyan rég nem érezhettem a szeretetet és a szabadságot!" Elsírtam magam...úgy éreztem, a csődör szaggatja a szívemet! Aztán döntöttem: ki kell innen vinnem! Meg kell mentenem! Az enyém lesz, bármi áron! Elindultam, hogy feliratkozzak az örökbefogadási listára...tudtam, rengeteg idő, de muszájj! Ahogy eljöttem, a csődör utánam nyerített: "Ne hagyj itt! Szabadíts ki!" Mire így szóltam:-Ne aggódj, te csoda! Én sosem hagylak el! Oly régóta raboskodsz itt! Én nagyon szeretlek!-mire ő, mintha helyeselne, rázogatta nemes fejét! De nem bírtam otthagyni. Kinyitottam a boxajtót...ő óvatosan kijött, és kicsit sántított. Megvizsgáltam a patáit: a patkója laza volt, a többi lábáról pedig már leestek a patkók! Ő úgy horkantott, mintha ezt mondaná: "Ne is törődj vele! Ha a többi leesett, ez az egy mit számít!" Aztán megkérdeztem...illetve akartam, hogy felenged-e a hátára, mert az van kiírva, hogy csak a gazdiját engedi a hátára. De Ő rámnézett: "Te vagy a gazdám!" Ekkor sírva szálltam erős hátára. Kimentünk. A ló nagyokat nyerített, majd szélsebesen kilőtt! Így száguldoztunk sokáig, egy idő után észrevettem, nem sántít. Rájöttem, a 4. patkóját is elhagyta. Aztán visszamentünk, lecsutakoltam, adtam neki enni-inni, majd leültem a boxa sarkába. Az a szeretet, ami a lóból áradt, álomba ringatott.Mikor felébredtem, Kedves más aludt.Csendesen kimentem a boxból, és elmentem.
Ezt a napot sosem felejtjük el. Se ő, se én.
2007. 2. 25. Vasárnap |
A tegnapi lovaglás nagyon jó volt!
Charisma átugrotta az oxert!
Ez a csődör napról napra jobb! Máskor megtorpant az oxer előtt! Most meg minden baj nélkül megugrotta! Szuper!
Cassidee-vel kimentem terepre, jött Adél Trójával. Rengeteget vágtattunk!
zsozsomozso11 |
[5-1]
|